Az őszi lombkorona alatt egy eső áztatta erdei út kanyarodik a távolba. A keréknyomokban összegyűlt víz visszatükrözi a világos eget, míg az út két oldalán rozsdabarna bokrok, aranyló füvek és magas fák kísérik a tekintetet. A távolban a fény és a pára finoman elmossa az erdő részleteit.

A festmény erejét a meleg őszi színek és a nedves út hűvösebb, sötét tónusainak találkozása adja. Az előtér lendületes ecsetvonásai szinte érezhetővé teszik a sáros talaj egyenetlenségét; a háttér lágyabb formái pedig csendet és mélységet visznek a tájba. Olyan pillanat ez, amikor az eső már elállt, és az erdő újra megtelik fénnyel.

Az Őszi erdő természetközeli, karakteres hangulatot adhat nappalinak vagy dolgozószobának. Széles kompozíciója teret enged a tájnak, így a néző szinte végigsétálhat a festményen ábrázolt úton.