A nap utolsó fénye átszűrődik az őszi fák lombjai között, és aranyló világosságba vonja az erdő szélét. Az előtérből egy vízzel telt, kanyargó erdei út vezeti a tekintetet a távoli horizont felé. A pocsolyákban visszatükröződő égbolt még világosabbá teszi az alkony csendes pillanatát.

A fatörzsek határozott vonalai és az avarral borított talaj részletei keretet adnak a tájnak. A rozsdabarna, vöröses és arany árnyalatok között a fényes vízfelület üde ellenpontot teremt. A festői ecsetkezelés érzékelteti az őszi erdő változatos formáit, miközben a távolabbi részletek finoman beleolvadnak az esti fénybe.

Az Őszi alkony nyugodt, elmélyülésre hívó tájkép. Meleg színei otthonossá teszik a nappalit vagy a dolgozószobát, a kanyargó út pedig újra és újra a kép mélyére vezeti a tekintetet.